Így kezdődött.

2008 január 11. | Szerző: Rianna36 |

Sziasztok! Ez az első írásom és tulajdonképpen egészen véletlenül vagyok itt.Olvasgattam a blogokat és gyorsan készítettem magamnak egyet.Hogy mit várok ettől?! Talán lelkileg jobb lesz ha kiadom magamból azt , ami nyomaszt. Másfél éve váltam el egy nálam 9 évvel fiatalabb férfiért!Egyszerűen úgy éreztem nem tudok nélküle létezni sem!Lehet,hogy ez a szerelem?!Én sokáig éltem házasságban.15 évet!Ez az illető döbbentett rá ,hogy soha nem voltam szerelmes,az az érzés valami más volt fogalmam sincs mi! A férjem iránt régen sem éreztem ezt az érzést!Úgy váltam el tőle,hogy egyetlen szép emlékre nem tudtam visszagondolni Vele kapcsolatban,és ez tart máig,bennem csak a rossz maradt meg semmi más.Ezért a férfiért bármire képes lettem volna.Elváltam Ő tőlem elég messze lakott,terveztük az összeköltözést de mivel nekem van 2 lányom ez nem volt olyan egyszerű dolog,vagy csak én bonyolítottam,lehet.Más nem gondolkodik egy percig sem,hogy költözzön én halogattam ezt 1 évig.Két hónap után közölte velem telefonon,hogy szeretné ha abbahagynánk!Mint akit leforráztak úgy éreztem magam,kihasznált utána pedig egy jó nagyot rúgott belém!A legnagyobb fájdalmat okozta nekem az életben.Pedig azt ígérte ,hogy soha nem fog megbántani.Na persze minek dőltem be neki,mondhatja ezt más.Visszacsinálni nem akartam a házasságomat , örültem,hogy megszabadultam Tőle!Rettenetes időszak következett számomra,amit csak az tud megérteni ,aki ilyet átélt valaha. Hogy lehettem ilyen hülye, ezt mondogattam magamnak.Mire egy kicsit enyhűlt a fájdalmam újra jelentkezett.Először elküldtem hagyjon békén ,mert így nem tudok felejteni.Aztán napokkal később írt egy sms-st,megkérdezte szóba állok-e még Vele!Persze,hogy szóba álltam,teljesen a hatása alatt voltam még,fülig belevoltam zúgva!Találkoztunk,minden nagyon szép volt tervezgettük a jövőt,de még mindig külön városban laktunk.Nyárra terveztük a költözést.3 hónappal a költözés előtt jött egy még nagyobb pofon.Megismerkedett valakivel,lefeküdt vele kérte,hogy szakítsunk.Ekkor egy világ omlott össsze bennem ,ma sem tudom hogyan éltem át ezt az időszakot.Olyan voltam mint egy robot ,tettem a dolgom és ennyi.Éjszakákon át sírtam,és még mindíg csak Rá tudtam gondolni.Én hajlandó lettem volna megbocsájtani Neki mikor elmondta,hogy van valakije de Ő nem engem választott.Egy egy sms még ment köztünk és ennyi.Mikor írt én mindig reménykedtem ,hogy vissza fog jönni hozzám de tudat alatt azért éreztem,hogy kétszer úgysem fog meg ismétlődni a békülés.És mégis megtörtént.Most biztosan sokan azt mondják,nem vagyok normális! Lehet ,hogy igazuk van de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Lehet,hogy kihasznál…nem tudom ,de ha nem kezdtem volna vele újra soha nem bocsájtottam volna meg magamnak.A szakításaink egyébként mindkét alkalommal 3 hétig tartottak. Adtam Neki még egy esélyt ,az utolsót!!7 hónapja együtt vagyunk minden nagyon szép,a kislányom imádja a nagylány is jól kijön Vele. De az igazság az,hogy a bizalmam nem a régi iránta.De azt hiszem ez természetes.Rengeteget javult a lelkiállapotom mióta együtt lakunk,de nagyon oda kell figyelnem ,hogy ne gyanakodjak minden kissebbb jelre.(ha üzije jött ott álltam mellette és tudni akartam ki írta)szóval ez már nincs.Terveink vannak,de nem tudom lesz-e belőle valami.Most jelen helyzetben úgy érzem igen ,de ezzel régen is így voltam és még sem teljesűltek.Szóval ennyit az előzményekről!A továbbiakról pedig majd folyamatosan szeretnék írni,hogyan is alakul az életünk. Mi fog megvalósulni és mi nem az a jövő titka!Remélem nem kell többet csalódnom benne!Szorítsatok nekem!Ja, és ne ítéljetek el elhamarkodottan!Az élet rövid és csak egyszer adatik meg mindenkinek!