Még mindig együtt:)

2012 február 1. | Szerző: Rianna36

 Végül engedtem,hogy találkozzon a gyerekekkel,jól kijön velük és ez azt hiszem kölcsönös.Augusztus végén 10 hónap után  (2011)összeköltöztünk azóta együtt élünk.Ő költözött hozzánk így a gyerekeknek nem kellett mindenféle tortúrát átvészelni ,ami egy költözéssel jár.

A bizalmam úgy néz ki szépen lassan vissza áll a régi normális formába,aminek nagyon örülök mert azt hittem én már soha nem fogok senkiben bízni többet az életben.

A ház amiben lakunk részben az enyém fele az ex férjemé nem sikerült eddig eladni.Ha nyárig nem lesz változás akkor közösen vesszük meg a kedvesemmel.

Gyerek kérdés még lóg a levegőben persze sok időnk már nincs a döntésre a korom miatt.Szóval a dilemma a gyerek vállalás.Ha bevállalom vajon közösen fogjuk felnevelni vagy előbb utóbb ő is magamra hagy majd?!Most úgy érzem nem lenne ilyenre képes de hát ilyet éreztem már máskor is.Viszont Ő nem csalt meg és nem ejtett át még soha így benne bízom 🙂

Na ezeket a betű típusokat nem tudom hogyan sikerült így összehoznom…..

kényes kérdések

2010 december 28. | Szerző: Rianna36

 Sziasztok!

Hát igen jönnek a kényes kérdések….

Közös gyerek,közös lakás….

Örülnöm kéne,hogy komolyan vesz de félek.Félek attól,hogy megint hoppon maradok.De ha mindig ezt tartom szem előtt soha nem leszek leszünk boldogok.

De jó lenne tudni mi a helyes döntés.

Azt mondja fontos vagyok neki.Nagyon szeretne találkozni a lányaimmal,a lányok is vele.Én meg húzom az időt.

Attól félek megszeretik,de ha ő is el megy azt nem viselném el.

Viszont ha távol tartom őket egymástól akkor ezzel fogom elrontani az egészet.

Milyen hülye helyzet ez az egész.Meglehet a kételyektől valaha is szabadulni?

Nem akarom Őt máshoz hasonlítani nem is lehet ezerszer különb ….de mégis itt vannak dobolnak a fejemben a gondolatok,mi van ha még sem sikerül????

Fogalmam sincs hogyan döntsek.

Volt már valaki ilyen helyzetben??

Tudtok tanácsolni bár mit is ,hogy könnyebben döntsek?

Ebbe bele lehet őrülni!

Miért ilyen nehéz az újrakezdés?

Bizalom…

2010 december 27. | Szerző: Rianna36

 Sziasztok!

Hát jó sok időt kihagytam …..

A nagy boldogság még 1,5 évig tartott.

Én egyre jobban hittem benne elhittem,hogy szeret és csak minket akar.

Nagyon szeretett volna közös babát ,neki nem volt.

Én még mindig vakon a szerelemtől végül 2 év után bele mentem.

Elmentünk nőgyógyászhoz levetettem a spirálomat és próbálkoztunk.

A második hónapban terhes lettem.

Minden előzmény nélkül sms-ben (6 hetes terhes voltam akkor) szakított és lelépett.

Azt az időt nem kívánom senkinek.Miért tette?Hogy nem vettem észre kivel élek együtt?A szerelem vakká tesz ,be kell lássam igaz a mondás.

Az abortuszt hajlandó volt fizetni HA a dokumentumokat hogy tényleg elvetettem elküldöm neki.Hát ilyen féreg férfiak is léteznek most már tudom.

Nehezen jutottam túl rajta de túléltem és így utólag nem bánom .

Sajna azóta a bizalom nehezen alakul ki bárkivel is de lehet,hogy ez így helyes.

Sok mindent másképpen látok azóta,átértékelődött minden .

Nem mertem komolyan venni azóta senkit.

2 hónapja van egy férfi ,aki olyan érzéseket váltott ki belőlem amilyet már nagyon régen nem  éreztem.

Neki sincs gyereke:(

Félve mentem bele ebbe a kapcsolatba éppen ezért.De az érzelmek miatt nem tudtam nemet mondani.Most építgetjük a kapcsolatunkat szépen lassan,és fogalmam sincs mennyire engedhetem magunkhoz közel.

Nem tudom mivel teszek jót vagy rosszat.

Ha elküldöm akkor rontom el az életem vagy ha vele maradok?

Nem tudom mi lesz majd az élet hozza.De azt hiszem most nem a szívemmel fogok dönteni hanem az eszemmel.Bár érzem ,hogy az sem lesz jó döntés.

A szívem mélyén nem akarom elveszíteni,de az eszem mást diktál….

Boldog vagyok!

2008 január 14. | Szerző: Rianna36

 Sz iasztok! Pár nap eltelt mióta itt jártam fennt.Csodálatos napjai(m)nk vannak.Imádom Őt és Ő is engem.És ez rettenetesen jó érzés!!Most éppen dolgozom és hála égnek nyugalom van.Ilyenkor is Ő jár az eszemben és az,hogy milyen jó lesz reggel találkozni Vele!Tulajdonképpen csak azért jöttem ide fel,hogy a boldogságomat “papírra” vessem. Azt hiszem nincs is annál jobb mint amikor az ember megtalálja élete párját ebben a nagyvilágban!Ha netán-tán mégis a múlt jutna az eszembe akkor megfogadom a pszihológus tanácsát,és bele teszek minden rosszat egy lufiba és gondolatban elengedem! Hosszú időn át rengeteg lufit felengedtem mire jobban éreztem magamat. De megérte mert használt.Ajánlom másnak is aki felejteni szeretne de nem megy!

Így kezdődött.

2008 január 11. | Szerző: Rianna36

Sziasztok! Ez az első írásom és tulajdonképpen egészen véletlenül vagyok itt.Olvasgattam a blogokat és gyorsan készítettem magamnak egyet.Hogy mit várok ettől?! Talán lelkileg jobb lesz ha kiadom magamból azt , ami nyomaszt. Másfél éve váltam el egy nálam 9 évvel fiatalabb férfiért!Egyszerűen úgy éreztem nem tudok nélküle létezni sem!Lehet,hogy ez a szerelem?!Én sokáig éltem házasságban.15 évet!Ez az illető döbbentett rá ,hogy soha nem voltam szerelmes,az az érzés valami más volt fogalmam sincs mi! A férjem iránt régen sem éreztem ezt az érzést!Úgy váltam el tőle,hogy egyetlen szép emlékre nem tudtam visszagondolni Vele kapcsolatban,és ez tart máig,bennem csak a rossz maradt meg semmi más.Ezért a férfiért bármire képes lettem volna.Elváltam Ő tőlem elég messze lakott,terveztük az összeköltözést de mivel nekem van 2 lányom ez nem volt olyan egyszerű dolog,vagy csak én bonyolítottam,lehet.Más nem gondolkodik egy percig sem,hogy költözzön én halogattam ezt 1 évig.Két hónap után közölte velem telefonon,hogy szeretné ha abbahagynánk!Mint akit leforráztak úgy éreztem magam,kihasznált utána pedig egy jó nagyot rúgott belém!A legnagyobb fájdalmat okozta nekem az életben.Pedig azt ígérte ,hogy soha nem fog megbántani.Na persze minek dőltem be neki,mondhatja ezt más.Visszacsinálni nem akartam a házasságomat , örültem,hogy megszabadultam Tőle!Rettenetes időszak következett számomra,amit csak az tud megérteni ,aki ilyet átélt valaha. Hogy lehettem ilyen hülye, ezt mondogattam magamnak.Mire egy kicsit enyhűlt a fájdalmam újra jelentkezett.Először elküldtem hagyjon békén ,mert így nem tudok felejteni.Aztán napokkal később írt egy sms-st,megkérdezte szóba állok-e még Vele!Persze,hogy szóba álltam,teljesen a hatása alatt voltam még,fülig belevoltam zúgva!Találkoztunk,minden nagyon szép volt tervezgettük a jövőt,de még mindig külön városban laktunk.Nyárra terveztük a költözést.3 hónappal a költözés előtt jött egy még nagyobb pofon.Megismerkedett valakivel,lefeküdt vele kérte,hogy szakítsunk.Ekkor egy világ omlott össsze bennem ,ma sem tudom hogyan éltem át ezt az időszakot.Olyan voltam mint egy robot ,tettem a dolgom és ennyi.Éjszakákon át sírtam,és még mindíg csak Rá tudtam gondolni.Én hajlandó lettem volna megbocsájtani Neki mikor elmondta,hogy van valakije de Ő nem engem választott.Egy egy sms még ment köztünk és ennyi.Mikor írt én mindig reménykedtem ,hogy vissza fog jönni hozzám de tudat alatt azért éreztem,hogy kétszer úgysem fog meg ismétlődni a békülés.És mégis megtörtént.Most biztosan sokan azt mondják,nem vagyok normális! Lehet ,hogy igazuk van de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Lehet,hogy kihasznál…nem tudom ,de ha nem kezdtem volna vele újra soha nem bocsájtottam volna meg magamnak.A szakításaink egyébként mindkét alkalommal 3 hétig tartottak. Adtam Neki még egy esélyt ,az utolsót!!7 hónapja együtt vagyunk minden nagyon szép,a kislányom imádja a nagylány is jól kijön Vele. De az igazság az,hogy a bizalmam nem a régi iránta.De azt hiszem ez természetes.Rengeteget javult a lelkiállapotom mióta együtt lakunk,de nagyon oda kell figyelnem ,hogy ne gyanakodjak minden kissebbb jelre.(ha üzije jött ott álltam mellette és tudni akartam ki írta)szóval ez már nincs.Terveink vannak,de nem tudom lesz-e belőle valami.Most jelen helyzetben úgy érzem igen ,de ezzel régen is így voltam és még sem teljesűltek.Szóval ennyit az előzményekről!A továbbiakról pedig majd folyamatosan szeretnék írni,hogyan is alakul az életünk. Mi fog megvalósulni és mi nem az a jövő titka!Remélem nem kell többet csalódnom benne!Szorítsatok nekem!Ja, és ne ítéljetek el elhamarkodottan!Az élet rövid és csak egyszer adatik meg mindenkinek!